Magyarországon már 1930 és 1935 között megjelent egy szakszerű íráselemzési folyóirat, ez volt A grafológia: írásszakértői és az írások elemzésével bűnesetek felderítését elősegítő szaklap. Szerkesztése az 1930-ban alapított Magyar Írástanulmányi Társaság tevékenységéhez is kapcsolódott.
A szocializmus első időszakában az áltudománynak bélyegzett grafológia művelői nem tömörülhettek egyesületbe, ezért a Magyar Írástanulmányi Társaság 1951-ben megszűnt. A hatvanas évek elejétől kezdve azonban a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) egyre inkább befogadta az addig kirekesztettségre ítélt menedzsment-tanokat. Frank Tibor szervezőképességének köszönhetően 1970-ben önálló egyesületként megalakulhatott a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság (SZVT), ahol már a „tűrt” kategóriába tartozó számos szakterület (jövőkutatás, ergonómia,
pszichológia stb.) egyikeként a grafológia eredményei is nagyobb nyilvánosságot kaphattak.
A sokféle társadalmi igénynek teret engedő változások nyomán az 1980-as években sorra létesültek grafológiai magántanfolyamok, tartani lehetett ilyen témájú előadásokat és konferenciákat, új könyvek jelenhettek meg, de grafológiai folyóirat kiadására csak a Magyar Írástanulmányi Társaság 1988. február 23-i újraalapítása után kerülhetett sor. 1988 szeptemberi dátumú a Grafologika első száma, és a következő néhány évben ebből a MÍT belső szakmai tájékoztatójaként működő kiadványból összesen 14 szám jelent meg. Piacképesebbnek bizonyult a folytatás, 1995-ben dr. Agárdi Tamás a Grafológiai Intézet égisze alatt elindította a már széles körben terjesztett (előfizethető és árushelyeken kapható) Grafológia magazint, amely kezdetben havonta jelent meg, 2006 és 2009 között összevont számokkal, 2010-től pedig mindmáig kéthavi rendszerességgel.
Ez a 2024-ben XXX. évfolyamában járó Grafológia jelenleg az egyetlen magyarországi nyomtatott folyóirat, amelynek profilja az íráselemzés szakmai hagyományainak ápolása, a grafológiai és írásszakértői kutatások eredményeinek publikálása, a grafológiának mint a pszichológia segédtudományának rendelkezésére álló eszközök és módszerek megismertetése.