Közismert, hogy az alkohol nem egyformán hat mindenkire. Van, akinek már egy pohár bor is a fejébe száll, és van, akin fél liter bor elfogyasztása sem látszik. Az egyes emberek alkoholtűrő-képessége nagyon különböző, az elfogyasztott szeszesital hatását olyan tényezők befolyásolják, mint

• pszichés státusz,
• a fizikum állapota,
• az előzetesen elfogyasztott étel mennyisége és minősége,
• alkoholizálási tréning, stb.

Másként fogalmazva, az elfogyasztott alkohol mennyisége és az alkoholos befolyásoltság mértéke között nem egyenes, közvetlen az összefüggés, hanem számos - a szubjektumban meglevő – tényező módosító hatásaként jelenik meg a végső eredmény.

E tényt számos neurológiai, íráspszichológiai publikáció is alátámasztja, melyeknek rendre az a végkicsengésük, hogy a kézírás vizsgálata során markánsan megjelenik a mikromotórium, a központi idegrendszer alkoholos érintettsége, ennek detektálása és klasszifikációja viszonylag egyszerűen algoritmizálható feladat. A kézírás torzulásából, az írás vizsgálatából azonban – a szakirodalomban általános vélekedés szerint - megbízhatóan nem lehet következtetni az elfogyasztott alkohol mennyiségére és minőségére, mert az egyedi különbségek, a körülményváltozók gyakran meghatározóbb szerepet gyakorolnak a kézírásra mint az elfogyasztott alkohol.

Az ittasság vezetés törvényi szankcionálását a szeszesital központi idegrendszerre gyakorolt hatása indokolja, mely többek között a gátlások oldásában, reakcióidő csökkenésében nyilvánul meg, ezáltal pedig a közlekedésben való részvételre van kihatással.

A bírói gyakorlat a szeszes italtól befolyásolt állapoton azt érti, amikor a véralkohol koncentráció foka, valamint a klinikai tünetek együttes értékelése alapján megállapítható, hogy szeszes ital fogyasztása következtében a járművezető már nem képes biztonságos vezetésre. Ennek megfelelően a befolyásoltság ténye büntetőjogi konzekvenciákkal jár, a befolyásoltság mértéke pedig az adott bűncselekmény tárgyi súlya szempontjából releváns.

A korszerű íráspszichológia, grafológia módszerei az alkoholos befolyásoltságot mérő kézírás-vizsgálatban:

A korszerű íráspszichológia, grafológia legújabb kutatásai előrelépést jelenthetnek e kérdésben.

A Grafológiai Intézetben kifejlesztett alkoholos befolyásoltságot mérő kézírásvizsgálat során laboratóriumi, ellenőrzött körülmények között a vizsgált személyek meghatározott protokoll szerint kontrollált mennyiségű alkoholt fogyasztanak, eközben folyamatosan írásmintát veszünk tőlük, melyet objektív, egzakt mérésekkel minősítünk.

A mikromotórium regisztrációja komputeres grafometria segítségével történik, on line és off line eljárással. Ennek lényege, hogy az írásgörbét a szkenner, illetve digitális tábla segítségével digitalizáljuk, az írásgörbét a számítógépbe táplálva algoritmizáljuk, melynek eredményeként a görbe olyan fizikai tulajdonságait mérjük, mint

• a kézírás kiterjedésbeli tulajdonságai (méret, sűrűség, sűrűség eloszlása,)
• a kézírás-irány jellemzői (preferált irány, iránytartás, tremor, irányváltás paraméterei,)
• a kézírás dinamikus jellemzői (nyomaték, sebesség, gyorsulás, toll iránytartása).

A komputeres grafométeres eljárás nagyfelbontású, érzékeny mintavételi lehetőség, másodpercenként ezer, illetve centiméterenként száz mérési pont segítségével követjük az író mozgást.

E nagymennyiségű adat lehetővé teszi, hogy egészen pontos képet kapjunk a mozgásvezérlés és kivitelezés legbonyolultabb megnyilvánulási formájáról, a kézírásról.

Az alkohol kézírásra gyakorolt hatásának vizsgálatára a Grafológiai Intézet és a Pályaalkalmasság-vizsgáló Intézet közös kutatást végzett. A kutatás eredményeiről részleteket az előadásokon hallhatnak.

Nemes Antónia