Miközben emberi érintkezéseink nagy része a szóbeli kommunikációra szorítkozik, egyes kutatási eredmények a megkérdezettek 62 százalékának bevallott őszintétlenségére hívják fel a figyelmet. A hazugságok időnként csak kételyeket ébresztenek bennünk, máskor viszont életünk nagy kérdéseit, akár egy rendőrségi nyomozás kimenetelét is befolyásolják. Az igazság keresésére indulunk akkor is, amikor az állítólagos kényszer vagy fenyegetés fennállását kutatjuk utólag. A leginkább akkor kerülünk közel a valóság megállapításának esélyéhez, ha meghatározzuk a vizsgált személy hazugság, kényszer vagy fenyegetés esetén megjelenő személyes profilját.

A hazugságvizsgálatban például a személyes profil célja, hogy az őszinteséget és a hazugságot modellező kérdések, kijelentések által mesterséges mintát hozzunk létre a vizsgált személy "hazugsággeneráló" működésére nézve (lehetőség szerint az egyéb tényezők kiküszöbölésével). Ezzel mérhetővé válik a szokatlan vizsgálati helyzet által okozott egyéni reakció (hiszen mindenki másképp hazudik), illetve meghatározható, hogy milyen módon tér el a vizsgált személy viselkedése az ellenőrizhetően igaz és hamis válaszokban.

Az ismert hazugságvizsgáló metódusokon kívül a Grafológiai Intézetben kifejlesztettük a kézírás-alapú hazugságvizsgálat módszerét, ezen belül a „hárompróba” vizsgálatot. A kézírás mint kísérleti minta használata mindenekelőtt működési elvében különbözik a poligráfos eljárástól. A grafikumban a pszichikus változások kísérőjeként megjelenő írásváltozás magasabb szintű mentális tevékenység eredménye, a pszichomotoriumon és a szenzoros apparátuson keresztül érvényesül.

A „hárompróba” módszerhez két markánsan elkülöníthető, homogén írásmintacsoportra van szükség: az egyiknek bizonyíthatóan igaz, a másiknak verifikálhatóan hamis tényeket kell tartalmaznia. Mind a klasszikus, mind a komputeres grafometriás eljárás során az azonos írásjegyek két mintán történő vizsgálata határozza meg azokat az eltéréseket, amelyek a hazug írás grafológiai jellegzetességeit jellemzik. A vizsgálandó harmadik elemet, vagyis az inkriminált írást ugyanennek az elemzési eljárásnak vetjük alá, majd a „hamis - igaz” mintával való egyezés mértékét vizsgáljuk. Ily módon egy egzaktul megfogalmazott valószínűségi szinten tudunk ítéletet alkotni: mennyire valószínű, hogy a vizsgált személy kézírásában foglaltak igazak vagy hamisak.

A „hárompróba” eljárás abban a speciális esetben is alkalmazható, ha az inkriminált írásanyaggal kapcsolatban az a kérdés merül fel, hogy az kényszer vagy fenyegetés hatására készült-e.

Az eredményeket a klasszikus grafológia módszereivel és a Grafológiai Intézetben kidolgozott számítógépes eljárásokkal egyaránt értékelhetjük. A komputeres vizsgálatok lehetnek off-line vagy on-line módszerek.

A kézírással végzett hazugságvizsgálatok bemutatására rövid kutatást végeztünk, mellyel a módszer jellegzetességeit szándékoztunk szemléltetni. Az egyszerűsített eljáráshoz a kártyatesztet alkalmaztuk.

dr. Agárdi Tamás - Hamperger Anita